Prológus

Fejvesztve rohanok a folyosón. Nincs más vágyam mint kijutni az iskola épületéből. Csengetnek. Vége az órának. A kémia és fizika laborból özönlenek ki a diákok. Többnek is neki megyek plusz Mrs. Turner-nek is a kémia tanárnak. Nem érdekelnek. Már semmi sem érdekel. Hónapok óta tűröm az osztály mocskolódását és az Ő játékait, de ennek most véget kell vetnem. Nem csinálhatom, és már nem is tudom tovább. Úgy érzem az érzelmek szép lassan kihaltak belőlem és nem maradt semmi csak kongó üresség. Sötét üresség, ami szép lassan megöl mindent ami fontos. Az iskola körül néhány diák csoportba verődve lézeng. Ők azok akiktől a falon vagyok. A narkósok, a cicababák és a foci csapat. A három klikk akik a legjobban kinéztek. De ennek vége. Kicsapom magam előtt a suli kapuját és a buszmegálló felé futok. Épphogy elérem a buszt. Egy idős néni mellé levágom magam, s fejem a hideg ablaknak döntöm. Könnyeim majdnem utat törnek szememből de erőt veszek magamon. A busz lassan begördül a megállóba, s mint az örült rohanni kezdek. Számolom a házakat míg hazaérek. Már csak kettő. Már csak egy. A kaput könnyedén belököm magam előtt s az ajtó felé rohanok. Remegő kézzel nyitom ki az ajtót. Cipőmet és a táskámat az ajtóba ledobom s a szobámba rohanok. Asztal fiókomból előhalászok egy papírt s tollat veszek a kezembe

"Sajnálom"

Firkantom a papírra amit anyámék ágyára rakok. Besétálok a sajt fürdőmbe. A tükörből egy meggyötört arcú, csont sovány és hegekkel teli karú lány néz vissza rám. A mosdó alatti fiókból kiveszem a pengémet. Mély levegőt veszek s a csuklómhoz emelem. A lélegzetem megakad mikor megérzem a  penge hideg fém anyagát. Lassan végighúzom az alkaromon, egészen a könyököm belső feléig. A vér kibuggyan a hatalmas vágásból. Végig nézem ahogy a vörös folyadék leszánkázik a karomon egészen a tenyeremig majd az ujjam hegyéről a mosdóba csöpög. Pár perc múlva a vérzés enyhülni kezd ezért újabb és újabb sebeket vágok a karomra. Kis idő elteltével érzem, hogy a fejem lüktet és a világ forog körülöttem. Megkapaszkodom a mosdó szélében de a vértől csúszik ezért nem bírom magam megtartani. A földre zuhanok. A fejem tovább lüktet sőt inkább szorít majd szép lassan elsötétül előttem a világ. Szóval ennyi volt itt a vég. Viszlát.