Ölel titeket It's Me
A nyár utolsó napja. A legtöbb 16 éves lány ilyenkor elmegy bulizni vagy csak csavarogni a barátaival. Én viszont más vagyok. Egész életemben mindenki kinézett a stílusom miatt. Mikor Justin Bieber volt a divat én Korn-t hallgattam, ha az emo stílus volt a menő én hippi voltam. Mindig az ellenkezője a trendnek. Hetedikben még rengeteg barátom volt, de mikor lebuziztam a kedvencüket elpártoltak mellőlem kivéve Oliv-ot. Oliv a legjobb barátom óvoda óta. Együtt voltunk szerelmesek először, együtt cigiztünk a bokrokban, együtt rúgtunk be először és egy közép iskolába is járunk. Az évek során nagyon össze nőttünk. Ha két szóban kellene őt jellemeznem azt mondanám, hogy örült és imádni való. Sokan őt is kinézik mivel rózsaszín és néha szivárvány színű hajával kitűnik a többi lány közül. Pont mint én a a rézvörös hajammal. Igaz a kettő között az a különbség, hogy neki természetesen barna míg nekem ez a szín az eredeti hajszínem és ezen nem is akarok változtatni.
- Helló! - ugrik be a szobámba barátnőm. - Na mit csinálunk ma? Lemegyünk a partra vagy... Óh esetleg elmehetnénk vásárolni is. És! És! Olyan helyekre ahol hírességek szoktak megfordulni. Hátha találkozok az én nagy szerelmemmel. - ábrándozik a mindig bohókás és túlpörgő Oliv. Kezét szívére téve és egy hatalmas sóhaj kíséretében dől le az ágyamra egyenesen az én lábamra.
- Először is. Áú. És másodszor ki a te szerelmed? Megint Pete Wentz vagy esetleg Anthony Kiedis? - nézek rá álmosan. Tipikus nyári pillanat. Reggel na jó nem délkörül beront Oliv, pörög mint egy búgócsiga és kezdődik az őröltség.
- Nem már letettem róluk. Most sokkal inkább érdekel Jamie. - mikor kiejti a "Jamie"-t szinte tapintható a belőle áradó "szerelem".
-Tudnom kellene, hogy ki ő? - ülök fel, miközben Oliv-ot lerugdosom magamról. Mikor eljut a tudatáig mit kérdeztem tőle sértődötten hozzám vágja a párnámat.
- Hát persze, hogy tudnod kellene. Ő tökéletes Jamie Cambell Bower. Tudod!- Húzza el az o-t - Róla ábrándoztam egész nyáron és most itt van.
-Itt?
-Itt.
-Mármint itt van a házban? - javítom ki a kérdésem.
- Jaj nem te butus.San Francisco - ban van. Alig hiszem el. Egész nyáron őt kajtattuk... - folytatná de egy köhintéssel félbe szakítom. - Oké kajtattam de nem találtam. És most így a nyár utolsó napján pedig egy városban vagyok vele. - ugrabugrál az ágyamon.
- Na ácsi-bácsi. Először is nyugodj le nem fogsz vele találkozni. Másodszor ne az ágyamon ugrálj. Ott a föld.-szólok rá barátnőmre ugyanis nem szeretném ha leszakadna az ágyam.
-Oké. Befejeztem. - ül le. Már azt hiszem, hogy lenyugodott de izgatottan felteszi a mutató ujját.- Na de! Öltözz ma még sok dolgunk lesz! - tapsol kettőt miközben kisétál az ajtón. Egy sóhaj kíséretében a szekrényemhez sétálok és kiveszek belőle egy színes összeállítást.
*Két órával később*
Kedvtelenül sétálgatok Oliv mellet aki hiperaktív módba váltott és semmire nem vágyik mint, hogy valahol megpillanthassa Jamie-t. Őszintén nem értem, hogy lehet olyan emberbe beleszeretni akivel eddig még életében nem találkozott. Ha vissza gondolok még azokra az időkre amikor én is ilyen voltam elszörnyedek. Miért is szerettem bele? Nem tudtam, hogy milyen volt és, hogy amit mutatott az a valóság volt-e? Semmi mást nem szerettem rajtuk csak a külsejüket és a stílusukat.
-Hahóó! Figyelsz te rám? - lengeti Oliv a kezét. Megrázom magam majd egy angyali mosollyal felé fordulok.
- Megismételnéd légyszíves! - Rebegtetem a szempilláim.
-Reménytelen eset vagy. - sóhajt majd előre rohan.
-Hé Oliv várj már meg! - kiáltok de már nem látom őt a hatalmas tömegben. Csalódottan folytatom az utam egészen a Golden Gate hídig. San Francisco legszebb helye. Imádok néha a híd alá lekuporodni és csak gondolkozni. Ez az én kis rejtekhelyem. Ha elegem van a világból akkor mindig ide jövök. Néha Oliv-ot is elhozom magammal de jobb szeretek egyedül lenni. Ez nálam egy furcsa szokás. A családom minden tagja társaság kedvelő, én vagyok az egyetlen aki inkább egymaga ül a szobájába a zenébe és a könyvekbe merülve. Egy sóhaj kíséretében ledobom magam egy vastag uszadékfára s csak nézem a víz zöldes felszínét. A csendet csak a hullámok halk zöreje és a kocsik moraja zavarja meg. A szél sós levegőt csap az arcomba ami egy kicsit csíp de mégis kellemes. A holnapi évnyitóra gondolok. Újra együtt lesz a mi kis 16 fős osztályunk. Két éve boldogítsuk egymást. Jobban mondva a fiúk boldogítják a lányok nagy részét míg mi inkább a háttérbe szorulva csak nevetünk az egészen.
Elmélkedésem a telefonom zúgása töri meg. A képernyőre nézve látom, hogy a nővérem hív ami azt jelenti, hogy anyuék már aggódnak. Gyorsan az elutasítás gombra nyomok majd felpattanva az uszadékfáról hazafele veszem az irányt. Otthon egy a szüleim egy kis leszidással várnak amit tudomásul veszek s a szobámba rohanok. Kiveszem az ágyból a pizsamám s a fürdőbe ledobom magamról a ruháim. A forró víz égető érzése kellemes mégsem oly annyira mint máskor. Gyorsan kenek magamra egy keveset a barackos tusfürdőmből majd leöblítem a bőröm. Egy puha törülközőbe tekerem magam míg lemosom a sminkem. Gyorsan szárazra törlöm a bőröm és az arcom majd a pizsamámba bújva visszamegyek a szobámba. Levetem magam az ágyra majd a takaróm magamra húzva próbálok elaludni.
-Reménytelen eset vagy. - sóhajt majd előre rohan.
-Hé Oliv várj már meg! - kiáltok de már nem látom őt a hatalmas tömegben. Csalódottan folytatom az utam egészen a Golden Gate hídig. San Francisco legszebb helye. Imádok néha a híd alá lekuporodni és csak gondolkozni. Ez az én kis rejtekhelyem. Ha elegem van a világból akkor mindig ide jövök. Néha Oliv-ot is elhozom magammal de jobb szeretek egyedül lenni. Ez nálam egy furcsa szokás. A családom minden tagja társaság kedvelő, én vagyok az egyetlen aki inkább egymaga ül a szobájába a zenébe és a könyvekbe merülve. Egy sóhaj kíséretében ledobom magam egy vastag uszadékfára s csak nézem a víz zöldes felszínét. A csendet csak a hullámok halk zöreje és a kocsik moraja zavarja meg. A szél sós levegőt csap az arcomba ami egy kicsit csíp de mégis kellemes. A holnapi évnyitóra gondolok. Újra együtt lesz a mi kis 16 fős osztályunk. Két éve boldogítsuk egymást. Jobban mondva a fiúk boldogítják a lányok nagy részét míg mi inkább a háttérbe szorulva csak nevetünk az egészen.
Elmélkedésem a telefonom zúgása töri meg. A képernyőre nézve látom, hogy a nővérem hív ami azt jelenti, hogy anyuék már aggódnak. Gyorsan az elutasítás gombra nyomok majd felpattanva az uszadékfáról hazafele veszem az irányt. Otthon egy a szüleim egy kis leszidással várnak amit tudomásul veszek s a szobámba rohanok. Kiveszem az ágyból a pizsamám s a fürdőbe ledobom magamról a ruháim. A forró víz égető érzése kellemes mégsem oly annyira mint máskor. Gyorsan kenek magamra egy keveset a barackos tusfürdőmből majd leöblítem a bőröm. Egy puha törülközőbe tekerem magam míg lemosom a sminkem. Gyorsan szárazra törlöm a bőröm és az arcom majd a pizsamámba bújva visszamegyek a szobámba. Levetem magam az ágyra majd a takaróm magamra húzva próbálok elaludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése