1.Nap

Hello Drágák! Elnézést a két napos késésért, sok volt nekem ez az év vége. És mivel év vége ezért kitört a VAKÁCIÓ ami azt jelenti, hogy gyakrabban fogok tudni részeket írni, ami azzal jár, hogy több rész is lesz. Remélem örültök:) Örüljetek neki légyszí.:D Na jó nem kényszerítelek rá titeket. Jó olvasást.:)
Ui.: Örülnék egy-két visszajelzésnek.:)

Ölel titeket: It's Me Xx.

Reggel - vagy inkább hajnalban - a telefonom eszeveszett csörgésére ébredek. Álmosan lerugdosom magamról a takarót ,s botlás nélkül a fürdőbe tántorgok. A látvány ami a tükörben fogad kiábrándító. A szemeim karikásak és ha ez még nem lenne elég a hajam is egy nagy csomóba áll. Fogmosás után alapozóval próbálom eltüntetni a fekete csíkot a szemem alól több kevesebb sikerrel. Végül feladom és inkább áttérek a szempillaspirálhoz. A számra egy halvány rózsaszín árnyalatú rúzst kenek. A hajamat próbálom lebontani ami nagyjából sikerül is. Oldalra egy gyors fonatot varázsolok s kirohanok a fürdőből. A szekrényemben - még - rend van, igaz magamat ismerve két nap és ennek az állapotnak annyi. Gyorsan kiveszem a fehér ingem és fekete szoknyám majd a suli nyakkendője keresésére hajtom a fejem. Pár perc alatt meg is találom majd gondosan és szépen a nyakamba akasztom. A magassarkúm a sarokban vár a több ezer cipőm közül. Előveszek egy kis egyszerű krémszínű táskát amibe a tolltartómat, órarendemet, és egy füzetet dobok.
 A konyhába Anyu már vár és az óráját kocogtatja.
- Mi tartott eddig? El fogunk késni! - dramatizálja túl a dolgot. A pultról egy almát elvéve indulok ki a kocsihoz azzal a szándékkal, hogy majd útközben megeszem. Végül mégsem ettem meg hanem a táskám mélyére rejtettem. Ahogy közeledtünk a sulihoz a gyomromban lévő görcs csak nőtt és nőtt. A mindig különc és fura lány hamarosan megékezik és kezdődik megint elölről a megaláztatás. Utolsó nap a fiúk úgy intézték hogy egész nap más terembe menjek be amiért az igazgatóhoz kellet mennem mikor harmadjára mentem be Mr. Marks történelem órájára. Nem derült ki, hogy ki volt a tettes ugyanis senki nem vállalta fel végül az egész osztály büntetést kapott.
- Biztos minden rendben lesz? - fordul felém Anyu.Hamiskás mosollyal bólintok majd kiszállok a kocsiból. Szívem gyorsulni kezd mikor meglátom Oliv-ot a többiekkel. Oda kéne mennem de nem merek . Ott van szinte mindenki , kivéve én és a két szétválaszthatatlan barátnőt: Lily es Angie. Döntenem kell. Csatlakozom az osztályomhoz vagy a két lányhoz? Végül nyer a bátorságom és oda megyek a többiekhez.
-Sziasztok.- suttogom halkan. Félek senki sem hallotta ám Dom mégis fel kapja a fejét.
-Hope!- köszönt lelkesedve majd megölel. Mosollyal viszonozom az ölelését. Egész nyáron láttam őt vagy kétszer miközben Ő az egyetlen fiú barátom. Oké értem én, hogy az osztály cicababái- akik nem mellesleg velem szemben álltak, miniruhában és mindent mutató ingben- de azért a lány haverját sem hanyagolhatja el.
-Hogy telt a nyarad?- érdeklődik Rob aki Dom válla fölött néz rám. Őszintén tőle nem vártam, hogy megkérdezi.
-Unalmasan. Java részt olvastam vagy épp Oliv-val kergettem valamelyik hírességet.- feleltem a kérdésére. - És neked? Hogy telt? - kérdeztem vissza kedvesen.
- Faszán! Olyan bulik voltak. Apám. Kár, hogy kihagytad. Lettek volna ott neked való pasik is. Persze minek neked keresni. Itt van neked Dom. - mutatott rá, arra, hogy Dom keze még mindig a vállamon pihen. Ha ezt a jelenetet egy kívül álló látja azt gondolja, hogy a mellettem álló fiú a barátom. Ez tény. Mi ezt el is fogadtuk.
- 11/a befele a hátsó udvarra!- Kiálltja el magát osztályfőnökünk Mrs.McFloyd. Róla azt kell tudni, hogy eddig mi vagyunk neki a legrosszabb osztálya és már alig várja, hogy elhúzzunk innen. Gondolja Ő, hogy utánunk már csak jobb lesz. Aha jó vicc. Ha minden jól megy az Unokahúgom Emily is ide fog járni.És Ő lesz az o.fője. Már most sajnálom Mrs.McFloyd-ot. Emily még csak 12 éves de több vakolattal, és kevesebb ruhába megy el suliba mint én aki lassan 17. Komótosan beballagunk az udvarra s elfoglaljuk helyünket a b-sek mellet. Az évnyitói ünnepség ugyan az mint mindig. Végig unom az egészet ám az igazgató megment mindent mikor közli, hogy mehetünk a tantermekbe ahol megkapjuk az órarendet.
- Pszt. Hope. Ülsz mellém? - Lökdösi át magát az osztályon Oliv. Bólintok majd mellé beállva megyek be a terembe. Óráink nagy része itt lesz hála annak,hogy az egész osztályunk reálos ezért nem kell külön órákra járnunk.
- Rendben gyerekek! Kiosztom az órarendet és mehettek is. Mivel tudtok mindent és úgy általában tisztában vagytok a szabályokkal nem fogjuk rajta magunkat újra átrágni. - Csörtet be a terembe az o.főnk. Mivel minél előbb szabadulna tőlünk ezért csak egy papírt oszt mindenkinek amin az órarend van és el is köszön tőlünk. Meglepetten ballagok ki az épületből. A folyosón néhány osztályból a tanár ordibálása hallatszik máshonnan pedig a kedves szavak. A kihalt folyosón végig megyek s a bejáratnál bevárom Oliv-ot. Igen ám de nem egyedül jön. Mögötte jönnek sorba az osztály társaim kicsattanó örömmel.
- Hope nem jössz velünk a parkba? - kérdi Rob miközben alig tudja tekintetét elszakítani Bo seggétől.
- Rob ezt eltaláltad. Nem. - vágom rá csípőből. Tavalya karácsonykor tettem rá utalást, hogy mit  érzek, azóta pedig úgy kezel mintha csak egy bábú lennék amit úgy rángat ahogy szeretne. De most a sarkamra állok és nem hagyom magam. Gyors léptekkel- már amennyire a magassarkúm engedi- indulok el haza. Otthon a ház csendje fogad. A nővérem ma hajnalba repült vissza Angliába-ott jár egyetemre- Apu dolgozik ahogy Anyu is, szóval rám maradt a hatalmas lakás egész estig. A szobámba lepakolok,majd a pizsimbe bújva bújok be az ágyba s kezdem olvasni a jelenlegi kedvenc könyvsorozatom utolsó előtti részét.

0.Nap

Aloha Drágáim! Szörnyen szégyellem magam amiért ennyit késtem. Mint a Chat-ben is írtam kicsit össze csaptak a felhők a fejem fölött. Remélem azért nem haragszotok rám nagyon.:)

Ölel titeket It's Me

A nyár utolsó napja. A legtöbb 16 éves lány ilyenkor elmegy bulizni vagy csak csavarogni a barátaival. Én viszont más vagyok. Egész életemben mindenki kinézett a stílusom miatt. Mikor Justin Bieber volt a divat én Korn-t hallgattam, ha az emo stílus volt a menő én hippi voltam. Mindig az ellenkezője a trendnek. Hetedikben még rengeteg barátom volt, de mikor lebuziztam a kedvencüket elpártoltak mellőlem kivéve Oliv-ot. Oliv a legjobb barátom óvoda óta. Együtt voltunk szerelmesek először, együtt cigiztünk a bokrokban, együtt rúgtunk be először és egy közép iskolába is járunk. Az évek során nagyon össze nőttünk. Ha két szóban kellene őt jellemeznem azt mondanám, hogy örült és imádni való. Sokan őt is kinézik mivel rózsaszín és néha szivárvány színű hajával kitűnik a többi lány közül. Pont mint én a a rézvörös hajammal. Igaz a kettő között az a különbség, hogy neki természetesen barna míg nekem ez a szín az eredeti hajszínem és ezen nem is akarok változtatni.
- Helló! - ugrik be a szobámba barátnőm. - Na mit csinálunk ma? Lemegyünk a partra vagy... Óh esetleg elmehetnénk vásárolni is. És! És! Olyan helyekre ahol hírességek szoktak megfordulni. Hátha találkozok az én nagy szerelmemmel. - ábrándozik a mindig bohókás és túlpörgő Oliv. Kezét szívére téve és egy hatalmas sóhaj kíséretében dől le az ágyamra egyenesen az én lábamra.
- Először is. Áú. És másodszor ki a te szerelmed? Megint Pete Wentz vagy esetleg Anthony Kiedis? - nézek rá álmosan. Tipikus nyári pillanat. Reggel na jó nem délkörül beront Oliv, pörög mint egy búgócsiga és kezdődik az őröltség.
- Nem már letettem róluk. Most sokkal inkább érdekel Jamie. - mikor kiejti a "Jamie"-t szinte tapintható a belőle áradó "szerelem".
-Tudnom kellene, hogy ki ő? - ülök fel, miközben Oliv-ot lerugdosom magamról. Mikor eljut a tudatáig mit kérdeztem tőle sértődötten hozzám vágja a párnámat.
- Hát persze, hogy tudnod kellene. Ő tökéletes Jamie Cambell Bower. Tudod!- Húzza el az o-t - Róla ábrándoztam egész nyáron és most itt van.
-Itt?
-Itt.
-Mármint itt van a házban? - javítom ki a kérdésem.
- Jaj nem te butus.San Francisco - ban van. Alig hiszem el. Egész nyáron őt kajtattuk... - folytatná de egy köhintéssel félbe szakítom. - Oké kajtattam de nem találtam. És most így a nyár utolsó napján pedig egy városban vagyok vele. - ugrabugrál az ágyamon.
- Na ácsi-bácsi. Először is nyugodj le nem fogsz vele találkozni. Másodszor ne az ágyamon ugrálj. Ott a föld.-szólok rá barátnőmre ugyanis nem szeretném ha leszakadna az ágyam.
-Oké. Befejeztem. - ül le. Már azt hiszem, hogy lenyugodott de izgatottan felteszi a mutató ujját.- Na de! Öltözz ma még sok dolgunk lesz! - tapsol kettőt miközben kisétál az ajtón. Egy sóhaj kíséretében a szekrényemhez sétálok és kiveszek belőle egy színes összeállítást.

*Két órával később*

Kedvtelenül sétálgatok Oliv mellet aki hiperaktív módba váltott és semmire nem vágyik mint, hogy valahol megpillanthassa Jamie-t. Őszintén nem értem, hogy lehet olyan emberbe beleszeretni akivel eddig még életében nem találkozott. Ha vissza gondolok még azokra az időkre amikor én is ilyen voltam elszörnyedek. Miért is szerettem bele? Nem tudtam, hogy milyen volt és, hogy amit mutatott az a valóság volt-e? Semmi mást nem szerettem rajtuk csak a külsejüket és a stílusukat. 

-Hahóó! Figyelsz te rám? - lengeti Oliv a kezét. Megrázom magam majd egy angyali mosollyal felé fordulok.

- Megismételnéd légyszíves! - Rebegtetem a szempilláim.
-Reménytelen eset vagy. - sóhajt majd előre rohan.
-Hé Oliv várj már meg! - kiáltok de már nem látom őt a hatalmas tömegben. Csalódottan folytatom az utam egészen a Golden Gate hídig. San Francisco legszebb helye. Imádok néha a híd alá lekuporodni és csak gondolkozni. Ez az én kis rejtekhelyem. Ha elegem van a világból akkor mindig ide jövök. Néha Oliv-ot is elhozom magammal de jobb szeretek egyedül lenni. Ez nálam egy furcsa szokás. A családom minden tagja társaság kedvelő, én vagyok az egyetlen aki inkább egymaga ül a szobájába a zenébe és a könyvekbe merülve. Egy sóhaj kíséretében ledobom magam egy vastag uszadékfára s csak nézem a víz zöldes felszínét. A csendet csak a hullámok halk zöreje és a kocsik moraja zavarja meg. A szél sós levegőt csap az arcomba ami egy kicsit csíp de mégis kellemes. A holnapi évnyitóra gondolok. Újra együtt lesz a mi kis 16 fős osztályunk. Két éve boldogítsuk egymást. Jobban mondva a fiúk boldogítják a lányok nagy részét míg mi inkább a háttérbe szorulva csak nevetünk az egészen.
 Elmélkedésem a telefonom zúgása töri meg. A képernyőre nézve látom, hogy a nővérem hív ami azt jelenti, hogy anyuék már aggódnak. Gyorsan az elutasítás gombra nyomok majd felpattanva az uszadékfáról hazafele veszem az irányt. Otthon egy a szüleim egy kis leszidással várnak amit tudomásul veszek s a szobámba rohanok. Kiveszem az ágyból a pizsamám s a fürdőbe ledobom magamról a ruháim. A forró víz égető érzése kellemes mégsem oly annyira mint máskor. Gyorsan kenek magamra egy keveset a barackos tusfürdőmből majd leöblítem a bőröm. Egy puha törülközőbe tekerem magam míg lemosom a sminkem. Gyorsan szárazra törlöm a bőröm és az arcom majd a pizsamámba bújva visszamegyek a szobámba. Levetem magam az ágyra majd a takaróm magamra húzva próbálok elaludni.