Ölel: It's Me Xx.
A sulihoz érve a megérzésem beigazolódik. Mindenki felém fordul majd újra összecsoportosulnak és sugdolózni kezdenek. Igen tudom ez kicsit gyerekes de ők ilyenek.
- Hé, Hope, szia. - jön oda hozzám Dom. Szerencsére ő még ilyenkor is valamilyen szinten kiáll mellettem, nem úgy mint Oliv. Jó bevallom most nem ment oda a többiekhez de már többször előfordult.
- Reggelt. - ölelem át szorosan. - Történt valami tegnap? Esetleg Bo megint kitalált valamit? - kérdem. Tudom, hogy azért jött ide mert beszélni akart velem és figyelmeztetni, hogy ma a cápák fő áldozata leszek.
- Hát igazából most nem igazán. Bo pedig kivételesen kussba volt. Igaz Do tett egy megjegyzést, hogy a "csajom miért nem jött". Ezen kívül téged kihagytak. - végre egy jó hír. A portán kivételesen egy 13.- os áll nem Mrs. Fields. Az aulában káosz uralkodik. A gólyák nem tudják merre menjenek, kit keressenek. Sokan hozzá csapódnak egy-egy 10.- es csapathoz akik segítenek nekik. Csoda. Mikor mi voltunk gólyák le s szarták a fejünket. Sőt még szórakoztatónak is találták, hogy nem találjuk a termünk. A lépcső tetején viszont a káosznak már nyoma sincs. Az idősebbek sietnek órára a fakultációk után, a többiek pedig lézengnek. A teremben csak Angie és Lily ülnek a helyükön. Leülök a helyemre Dom pedig elém s hátra fordul hozzám. A fülhallgató mint mindig most is a fülében. Az egyiket elveszem majd a sajátomba rakom. Valami Dj száma megy. Nem igazán ismerem. Fejem a kezemre hajtom és elmerülök a zene ritmusában. Csengetés után néhány perccel megérkeznek a többiek. Hope nevetve levágódik mellém de Bo-val nem hagyja abba a csevejt.
- Mindenki maradjon csöndbe és vegye elő a tankönyvet. - szólal meg Mrs. Turner a kémia tanár. A fiúk beordítanak, hogy nincs itt, elveszett, nem kapott, vagy kicsoda maga, és mi az a kémia. Az óra megtartása a mi osztályunkban kész öngyilkos merénylet. A fiúk verekednek, ordítanak, ordítva verekednek, vagy átrendezik a termet. Az osztály négyes csapata - Bo, Do, Barbie, és Grace - hercegnősen kivonulnak a teremből azzal az indokkal, hogy halaszthatatlan dolguk van, miközben mindenki tudja, hogy a mosdóba mennek sminkelni. Néhányan - Angie és Lily - barkóbáznak vagy olvasnak. A fiúk egy része - Rob, Richard, és Patrick - táncolnak vagy énekelnek néha táncolva énekelnek. Oliv olvas vagy a fiúkkal táncol - ahogy néha én is. Per pillanat nevetek a többieken Dom telefonjával a kezemben amivel feltett szándékom, hogy felvegyem a mai napot.
A többi órán a káosz csillapodni kezd, ahogy mi is fáradunk. Utolsó két órában Mr.Collins- nak és Miss Blake- nek sikerül megtartani a matek és földrajz órát. Kicsengetés után az aulában gyülekezünk ahol megbeszéljük a délután.
- Szándékodban áll ma is kihagyni bennünket a délutánodból? - sétál mögém Rob. Meglepetten fordulok meg. Közelebb van mint hittem. A mellkasunk összeér mikor levegőt veszünk az arcunk pedig alig pár centire van egymástól. Szívem hevesebben dobog mikor megfogja a kezem. Fél szemöldökét felhúzza és mosolyogva várja a válaszom.
- Nem, ma nem. Veletek tartok. - nyögöm ki végül
- Reggelt. - ölelem át szorosan. - Történt valami tegnap? Esetleg Bo megint kitalált valamit? - kérdem. Tudom, hogy azért jött ide mert beszélni akart velem és figyelmeztetni, hogy ma a cápák fő áldozata leszek.
- Hát igazából most nem igazán. Bo pedig kivételesen kussba volt. Igaz Do tett egy megjegyzést, hogy a "csajom miért nem jött". Ezen kívül téged kihagytak. - végre egy jó hír. A portán kivételesen egy 13.- os áll nem Mrs. Fields. Az aulában káosz uralkodik. A gólyák nem tudják merre menjenek, kit keressenek. Sokan hozzá csapódnak egy-egy 10.- es csapathoz akik segítenek nekik. Csoda. Mikor mi voltunk gólyák le s szarták a fejünket. Sőt még szórakoztatónak is találták, hogy nem találjuk a termünk. A lépcső tetején viszont a káosznak már nyoma sincs. Az idősebbek sietnek órára a fakultációk után, a többiek pedig lézengnek. A teremben csak Angie és Lily ülnek a helyükön. Leülök a helyemre Dom pedig elém s hátra fordul hozzám. A fülhallgató mint mindig most is a fülében. Az egyiket elveszem majd a sajátomba rakom. Valami Dj száma megy. Nem igazán ismerem. Fejem a kezemre hajtom és elmerülök a zene ritmusában. Csengetés után néhány perccel megérkeznek a többiek. Hope nevetve levágódik mellém de Bo-val nem hagyja abba a csevejt.
- Mindenki maradjon csöndbe és vegye elő a tankönyvet. - szólal meg Mrs. Turner a kémia tanár. A fiúk beordítanak, hogy nincs itt, elveszett, nem kapott, vagy kicsoda maga, és mi az a kémia. Az óra megtartása a mi osztályunkban kész öngyilkos merénylet. A fiúk verekednek, ordítanak, ordítva verekednek, vagy átrendezik a termet. Az osztály négyes csapata - Bo, Do, Barbie, és Grace - hercegnősen kivonulnak a teremből azzal az indokkal, hogy halaszthatatlan dolguk van, miközben mindenki tudja, hogy a mosdóba mennek sminkelni. Néhányan - Angie és Lily - barkóbáznak vagy olvasnak. A fiúk egy része - Rob, Richard, és Patrick - táncolnak vagy énekelnek néha táncolva énekelnek. Oliv olvas vagy a fiúkkal táncol - ahogy néha én is. Per pillanat nevetek a többieken Dom telefonjával a kezemben amivel feltett szándékom, hogy felvegyem a mai napot.
A többi órán a káosz csillapodni kezd, ahogy mi is fáradunk. Utolsó két órában Mr.Collins- nak és Miss Blake- nek sikerül megtartani a matek és földrajz órát. Kicsengetés után az aulában gyülekezünk ahol megbeszéljük a délután.
- Szándékodban áll ma is kihagyni bennünket a délutánodból? - sétál mögém Rob. Meglepetten fordulok meg. Közelebb van mint hittem. A mellkasunk összeér mikor levegőt veszünk az arcunk pedig alig pár centire van egymástól. Szívem hevesebben dobog mikor megfogja a kezem. Fél szemöldökét felhúzza és mosolyogva várja a válaszom.
- Nem, ma nem. Veletek tartok. - nyögöm ki végül
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése